A Brighton & Hove Albion csapata fennállása során először aratott négy gólos győzelmet egy Premier Leauge kiírásban. Mit lehet erre mondani? Érett már, hogy egyszer bejöjjön a papírforma.

A tovább mögött egy végletekig kimaxolt kiesési rangadó balladája, természetesen a szokásos coubos formátumban:

Dead Swans is an English hardcore punk band from Brighton, formed in 2006.

 Egy olyan impozáns győzelmi széria után látogatott el hozzánk a Swansea, amit bármelyik felsőházi csapat büszkén írna be a kamatyolós naplójába: legyőzték a Liverpoolt, meglepték az Arsenalt, és mindezek után még maradt bennük annyi, hogy feltörjék a Burnley védelmét is. De...

Egy szó, mint száz: nem volt jó a Swansea és ezt mi úgy kihasználtuk, mint Kelemen a feleségét.

Mutatom is a kulcspillanatokat:

Végre jogos ítéletek születtek, a szemfülesebbek ki is szúrhatták, hogy mi lehet ennek az oka:

(A katalánok most csukják be a szemüket)

 Glenn pedig ezzel olyan nevek előtt van a góllövőlistán, mint Alexandre Lacazette, Gabriel Jesus vagy Alexis Sanchez. Meglepő? Nem. Class is permanent.

A Két God Murray gól után már a francia helytartó sem bírt magával, úgy felpörgött, majdnem leültette Róment: 

Meg is lett az igyekezetének gyümölcse, a visszajátszásban pedig egyértelműen kivehető a pillanat, amikor a Swansea szemében kialszik a fény, és teljesen feladja a küzdelmet ellenünk:

Itt már akkora fölényünk volt, hogy a sportvilág polihisztora már több kihívásra vágyott, és a nagy lelkesedésében behúzott egy aranyat is a 3 pont mellé ezzel a gyakorlattal:

 "Ahogy azt kell"

 Chris viszont nem érezte úgy, hogy ennyi elég lenne, és még a végére rájuk eresztette Locadiát is. Várható volt, hogy ez lesz a vége:

Ezzel együtt pedig a gólok száma 4, Locadia 2/2, Glenn Murray 10, Knockaert Olimpiai arany. Történelem.

Hétvégén pedig pontot rakunk az Out végére.